Tizenhárom éjszaka, csak úgy a semmiből, remeg a kéz a drog után, vagy a hidegtől, ami a cellák közt fúj. Három férfi tanakodik a közös mosdóban.

            – Elhoztad? Elhoztad?

            – El, bazdmeg, nyugi. Hoztál pénzt?

            – Múltkor én hoztam, én adjak bele ebbe is? Nem ezt beszéltük meg, rohadtul nem erről volt szó.

            – Tényleg? Már azt hittem, csak nekem tűnik úgy a hideg cellában esténként, hogy nem ebben egyeztünk meg. Kurva poloskák is a nyakamban bazdmeg, úgy csipkednek, mint az ellenzéki újságírók.

            – Mondjuk amit te előadtál, azt még az emegy se tudta volna elsumákolni.

            Fehér por kerül elő, olyan parányi csomagban, hogy félnek megkérdezni, kinek a seggében érkezett a rácsok mögé, de még maguknak sem mernék beismerni, hogy valójában lényegtelen.

            – Csak ennyi volt?

            – Nem mindenki ekivel teli bőröndökkel parkúrozgat a tetőn.

            – Mondja ezt Mr. Lyukaszokni. Jut eszembe, az asszony jól van?

            – Meg vannak. Meg vannak.

            – Igen, valahogy mindig mindenki csak meg van, nem? Mintha csak úgy meg lennénk – szülve, teremtve, nevelve, baszva, aztán dögölve.

            – Meg egy kicsit készülve is – pöcögtette a zacskót a harmadik férfi.

            – Meg-meg – mondta a másik.

            – Azért be kell látni, ez életed sztorija, faszikám. Életed sztorija, én mondom. Amikor kikerült az az Ibizás videó rólam, épp csak megúsztam. Ha egy másodperccel később vesz a kamera... Na de te, bazdmeg. Te nem vagy semmi. Lemondasz, meg minden.

            – Hé, az egyik csík sokkal vastagabb, szedd szét igazságosan! – hőzöngött az első. Újra kellett csinálni az elosztást a kis párkányon.

            Kicsapódik az ajtó, egy lesoványodott, atlétás-bemelegítős, borostás arc lép be. Körbe se néz, az egyik piszoár odavonzza, kirakja a fütykösét és fütyülni kezd.

            – Szevasz, Laca, mész szavazni vasárnap?

            – Persze, aztán megverem a kölyköket és megkúrom a nejemet, hogy aztán békében nézhessem a Fradi meccset. Hé – fordult feléjük hirtelen fenyegetőleg. – Ártatlan vagyok, mondtam már, igaz? Ártatlan vagyok.

            – Jól van, jól van – nevettek a férfiak, majd az egyik a többiekhez fordulva kacsintott: – Ő itt Laca.

            A másik férfi oda kiáltott:

            – Laca, igaz tudod, hova ikszelj, azt meglátjuk, mit tehetünk érted. Reggel jönni fog a mozgóurna, hallod? Nehogy félre ikszelj nekem, különben mind itt rohadunk.

            – Jó, jó, hallottam – majd visszafordult, hogy befejezze dolgát, de nem állhatta, hogy ne szitkozódjon magában.

            – De hogy húzod azt ki? – méltatlankodott a férfi, aki az előbb magának húzott többet a fehér porból. – Tiszta vastag a kettő, most meg az enyém vékony, mint a kurvák dereka.

            – A jó öreg Adria – hunyta le a szemét a másik. – Na, adjátok ide, majd én megcsinálom. Mit hisztek különben, mi lesz itt vasárnap? Az öreg főni kihúz minket a szarból?

            – Nagyon remélem, mert azt mondják, ha nem nyer, akkor jön be ő is, és rohadtul nem akarok a kurvája lenni.

            – Pedig mindig is jobban állt volna hozzád a first lady szerep. Magassarkúba, meg minden.

            – Inkább húzd ki a csíkot végre.

            – Szerintem elbukjuk. Ennyi szar után nem bíznak a pártban. Ez már sok nekik.

            – Elfelejted, hogy jönnek a migránsok.

            – És ha nem jön több?

            – Majd áthajóztatjuk őket.

            – A Zsolti tapasztalt hajós – mondta a másik. – Vagy felhívjuk a Petit, az bármikor intéz egy jachtot.

            Halkan kuncogni kezdtek.

            – És mi van, ha nem nyerünk? – vetette fel ismét a férfi, és hirtelen mindhárman elcsendesedtek.

            – Akkor megszökünk.

            – Te, bazdmeg? Te a kurva ereszről nem bírtál lemászni.

            – Mondtam már, hogy be voltam állva, mint a szar. Talán még te is hallottad, mennyi cuccal kaptak el. Nem ennyivel, mint amennyivel te kínálsz most minket. Faszim, az bőséges svédasztal lett volna a fél börinek.

            – Most bezzeg hencegsz, de mikor elkaptak, csak játszottad az ártatlan kamaszt.

            – Lemondtam.

            – Le, biztos nehéz volt azok után. Le, le le, egyre lejjebb, basszátok meg, egyre lejjebb. Na, ez igen, ezt nevezem tisztességes, elosztásnak. Három a magyar igazság, három szép csík, a fehér a zászlónkon.

            Azzal előkapta a kis szívószálat, és a párkány fölé hajolt, míg a másik kettő azt figyelte, nem jön-e valaki.

            – Tudunk még mi testvéresen viselkedni idebent is – mondta a második, miután átvette a szipkát, és a párkány felé görnyedt.

            – Kaletáról tudtok valamit? Az hogy a retekbe úszta meg?

            – Az kihúzza magát bármiből. Különben bírom a palit, csak annyit tanácsolok, hogy ne hívd meg a gyerekeid szülinapi zsúrjára, mert totál beindul.

            – Rámászott a kicsikre?

            – Akkor mentem fel épp az emeletre, amikor már köré gyűltek, ő meg valami mesekönyvből olvasott nekik, miközben a száját nyaldosta. Zsebhokizott közben, úgy kellett hazazavarnom, erre egy óra múlva meg beállít bohócnak öltözve.

            – Hogy vetted észre, hogy ő az?

            – Félmilkót kért a műsorért.

            Mindhármójukból kiszakadt a nevetés, pedig megfogadták, hogy csendben maradtak, nehogy bejöjjön valaki.

            – Te hülye fasz... – ingatta a fejét az egyik. – Azért durva, mit művel különben.

            – Épp te mondod, aki melegbárokban orgiázik?

            – Te hülye vagy, bazdmeg? Az teljesen más – felelte ingerülten, de határozottan.

            – Jól van, jól van, nyugi, én azt hittem, a kettő ugyanaz. Végül is, ezt szajkózzuk folyton.

            Épp amikor a harmadik férfi megkapta a szipkát, valaki lehúzta mellettük a vécét. Idegesen, rögtönözve felszívta a csíkot, és mindhárman beálltak a mosdókagyló elé kezet és arcot mosni. A börtönőr volt az. Lassan, komótosan sétált övre tett kézzel a három férfi felé. Azok ledermedve, elsápadva vártak, de még maguk sem tudták, pontosan mire. A víz csak folyt és folyt, miközben riadtan néztek a tükörképük mögötti egyenruhás őrre.

            – Fiúk, fiúk – mondta az őr. – Drogozás, szökés, meg a kurvázás? Ti aztán nem tanultátok meg a leckét. Mit csináljak most veletek?

            Az egyik reszketni kezdett, a másiknak eleredt az orra vére. A kezüket nem bírták felemelni, hogy a csapot elzárják. Az egyik megpróbálta, de mellé nyúlt, majd inkább megtámaszkodott, hogy ne boruljon előre. A harmadik szedte össze magát, hogy mondjon valamit végre.

            – Főnök, tudja, hogy jönnek az illegális migránsok... aztán meg a Soros csak nevet a markába. Ezt azért nem hagyhatjuk.

            – Soros, Soros... a kurva anyátokat, halljátok! Faszom a migránsokba már, mást se hallok a tévéből! Kifele, egy-kettő, takarodjatok, amíg szépen mondom! – azzal kirántotta gumibotját és fenyegetőleg az égbe emelte, amire mindhárman úgy iszkoltak ki behúzott nyakkal, mintha dézsából öntenék az esőt.

            Az őr majd megpukkadt a nevetéstől az ebédlőben, míg a többieknek mesélte, mi történt odabent.

            – Elkezdi... elkezdi! – olyan nevetésbe fogott, hogy a többiek azt hitték, nem kap több levegőt, és megfullad. – Elkezdi! ELKEZDI! – még mindig nem bírta kinyögni, olyannyira nevetett. – Elkezdi a gyerek, elkezdi, hogy te még az ereszen se bírtál lemászni rendesen, nem hogy innen megszökj! Jajj, Istenem... – tette hozzá, míg a könnyet kitörölte kisujjával a szeme sarkából. – Ha tudom, hogy ezek így buliznak, előbb rájuk szavazok.

            – És mit csináltál velük? – kérdezte a másik őr, mintha attól félt volna, hogy túl könnyen megúszták.

            – Mit csináltam volna? Vasárnap választás, én nem nyúlok egyikhez se, nem vagyok hülye. Este viszek egy kis piát meg cigit nekik, hogy ne legyen harag, aztán kész.

            Miután befejezték az ebédet, az őrök visszamentek az udvarra, hogy őrizzék a rendet, és figyeljék, nehogy valamelyik kosár- vagy focipályán verekedésbe torkolljon a mérkőzés.