Az előző részekben: Magdit megtalálják az apja emberei, és majdnem megerőszakolják. Alighogy megmenekül, ey hajléktalan férfi üti le a sikátorban. Bozsi akkor érkezik meg, amikor minden tiszta vér és a lányon nincs alsónadrág.
Bozsi nem vette észre, amikor a lány kijött a fürdőből és felment a galériára. A fotelében aludt, ahol már csak azért is szívesen szenderedett el, mert jópofának tartotta, ha nem az ágyában alszik el.
Amikor Magdi több órája tartó, többször megszakított majd újrakezdett zokogása rendre felébresztette, nem tudott visszaaludni. Meg akarta vigasztalni a lányt, ám amikor felment, hogy megölelje őt, és támogatásáról biztosítsa, a lány élesen hárított, megtiltva az ágyba kucorodást. Bozsi értette. Valószínűleg neki sem lenne kedve egy ilyen eset után mások ölelésében megnyugvást találni. Pedig biztosan jót tenne neki, gondolta. De nem volt bátorsága firtatni a dolgot, inkább hagyta, had szenvedjen Magdi egyedül.
Odalent bekapcsolta a tévét, és miután elég erőt gyűjtött, elpakolta az előző esti, félbemaradt vacsorához elővett alapanyagokat. A csirke bűzlött, a krumpli megbarnult, a paradicsomsaláta pedig undorítóbb volt, mint amúgy. Enni akart, de nem merte egyedül hagyni a lányt. Megkérdezte tőle, hogy éhes-e, amire Magdi nem tudott egyértelmű, érthető választ adni. Bozsi így csak magának rendelt kaját, de amint elküldte a megrendelését, rögtön smucignak érezte magát. Meg szerette volna kérdezni Magdit, hogy biztos nem kér-e, de végül arra jutott, hogy legfeljebb felajánlja a saját adagjának a felét.
A tévé eközben csak ment és ment, kiválóan tompítva a hallani nem kívánt fenti sírást. Bozsi a tegnap este ott hagyott, átmelegedett, szénsavmentes sört szopogatta. Annyira szokatlan volt minden számára, hogy most a szokatlan dolgok tűntek ésszerűnek.
Az egyetemi órájáról rég elkésett, de most ez volt az utolsó, ami érdekelte. Valamiért mégis felvillant a fejében, hiszen szerda volt. Szerdánként nyolctól óra van az egyetemen. Egyik héten a csoporttársaiddal nevetgélsz a szünetben a kávéautomata körül legyeskedve, lányok után fürkészve, a következőn meg gyilkosokat rejtegetsz a fürdőben. Nem tudta felmérni, hogy mekkora hatással lesz ez az életére. Csak arra a pillanatra várt, amikor Magdi lejön, kicsit rendbe szedi magát, megköszöni a segítséget, aztán lelép. Bozsi felajánlja, mint egy igazi úriember, hogy elkíséri, de hálát ad a nemleges fejrázásnak, amivel a lány örökre kisétál az életéből. Persze, véresen és megerőszakolva már nem tűnt olyan kívánatosnak, mint azelőtt, és ettől a gondolattól szívből undorodott saját magától. Bizony, ez a fiú mást se csinált, csak önzőn gondolkozott, majd megvetette érte önmagát. Képtelenség, de még egy ilyen helyzetben is csak a saját hasznát képes lesni, még most is csak arra gondol, hogy Magdi hanyas egy tízes skálán, mintha csak ez számítana, mintha csak ez lenne fontos, és nem az, hogy mi történt előző éjszaka abban a sikátorban. Ki tudja, talán az a három faszi is megdugta, mielőtt a csöves telelőtte. Így, ezzel a szóval emlékezett meg az estéről, amitől dühében majdnem elhajította a sörösüveget. Nem értette, miért nincs benne több empátia. A magzatpózban fekvő Magdi maga volt az erőszak, és Bozsi többé nem bírt nem ekképp rátekinteni.
A futár egy órán belül megérkezett. Bozsi fel akart kiáltani Magdinak, hogy jöjjön le, de tudta, hogy úgy is hallotta, hogy megjött az étel. Szép lassan visszaült a fotelbe, és a tévét bámulva enni kezdett.
Jani folyton írt neki, párszor fel is hívta, de Bozsiba nem volt meg az akaraterő, hogy elmesélje neki a dolgokat. Magdi feltűnően csöndben volt egy ideje. Bozsi óvatosan félretette az ételesdobozt, és lassan lépkedve felosont a lépcső fadeszkáin. A kisírt szemű lány felé fordulva feküdt. Szőkésbarna babahaja a szeme körül olyan természetes szépséget árasztott, amivel Bozsi nem tudott betelni. Szinte epekedve, megszállottan nézte az alvó lányt, akinél szebb nőt még sosem látott életében. Hirtelen pattantak ki Magdi szemei.
Bozsi zavarában majdnem hátraesett.
– Maradt kaja? – kérdezte.
– Egy kevés.
– Tudsz még rendelni? Farkaséhes vagyok.
– Hát persze. Mit kérsz? Hozok, amit csak szeretnél.
– Mindegy. Valami meleget. Levest is. Brokkolit. Krémlevest.
– Brokkoli krémlevest?
– Brokkoli krémlevest - ismételte meg Magdi határozottan, amitől a srác zavarba jött.
– Bocsi. Én lennék a világ legrosszabb rendelés felvevője.
Magdi némán bámulta őt, Bozsi pedig egyre vörösebben nézett vissza rá. Fogalma se volt, mit akarhat a lány, egyszerre nézett rá semlegesen és vádlón.
– Akkor megrendeled?
– Mi? Ja? Persze. Igen.
Lerongyolt a lépcsőn, és a telefonján kért két adag brokkoli krémelvest, meg egy adag tejszínes brokkolis csirkét tésztával.
– Mennyi brokkoli van a brokkoli krémlevesben? – kérdezte a rendeléskor.
– Szórakozol velem? – kérdezte a csaj.
– Bocsi. Csak én imádom a brokkolit.
Ezután fel-alá járkált a szobában, ki-ki nézve az ablakon. A biztonság kedvéért a sötétítő függönyöket is behúzta félig, nehogy valaki észrevegye őket, de amennyire tudta, hogy hülyeség, épp annyira nem vette rá magát, hogy teljesen el vagy behúzza a függönyt. Itt egy lány a lakásomban, akit megerőszakoltak, és nem tudok egy értelmes szót szólni hozzá, nem tudom megvigasztalni, csak tanácstalanul lesem, mikor lép le. Ezt jelentette a félig elhúzott függöny.
Miután megérkezett a második adag ételrendelés, Magdi leslattyogott a galériáról, és kanalat szerezve magának leült a kanapéra enni. Bozsi ámulattal nézte, ahogy habzsol az éhes lány, és ahogy az utolsó kortyokat a pohár alakú levestartóból kiissza, mint valami disznó. Aztán nekilátott a második adag levesnek, és két perc alatt azt is betolta. Ezután jött a második. Úgy falt, hogy levegőt is alig kapott közben. Bozsi szó nélkül nézte a tévét, nem akarta zavarni a lányt, de minden apró mozdulata különösnek, sőt, különlegesnek tűnt fel számára. Fogalma se volt róla, ha őt megerőszakolja valaki, ő vajon tudna-e enni másnap. Aztán emiatt ismét hülyének érezte magát, és az volt a végkövetkeztetése, hogy ő csak egy hülye srác, aki szart se tud az életről.
Miután Magdi betolta a csirkés kaját, egy pillantással megköszönte Bozsinak, és az üres dobozokat a dohányzóasztalon hagyva visszament a galériára. Bozsit különös elégedettség fogta el. Íme, itt a lány, akire régóta vágyik, és legyen Bozsi bármilyen esetlen és szerencsétlen, az ő ágyában fekszik. Kedvet kapott hozzá, hogy felmenjen hozzá, és befeküdjön mellé.
– Zavarna, ha ma este megint lent kéne aludnod? – szólt le a lány, mintha csak a gondolataiba látna.
– Nem, egyáltalán. Persze. Addig maradsz egyedül, ameddig akarsz. Nem erő... zaklat... zavarlak. Izé... én nem...
– Kösz! – szakította félbe.
Bozsi ki akart szabadulni a lakásból, erre egyszerűen nem volt felkészülve. Le kell lépnie minél előbb, akár csak egy fél órára, hogy szellőztessen a fején, különben kikészül.
– Bodizsár – szólalt meg ismét Magdi – tudnál hozni egy pohár vizet, kérlek?
– Azonnal - vágta rá, mint egy túlfizetett pincér, akinek kecses borravalót lobogtattak be.
Bozsi, miután felment a pohár vízzel, kereste, hogy az alacsony, keret nélküli ágy mellé hová tehetné le a vizespoharat. Csak ekkor vette észre a használt zsebkendőket az ágy mellett. Arca vörössé vált a szégyentől. Magdi hangosan felsóhajtott, majd felnyögött és szinte elordította magát:
– A kurva kis faszomat már.
Bozsi lerakta a vizespoharat a zsebkendők közé, és nem tudta, hogy most akkor vigye-e le a zsebkendőket, vagy ha már úgy is lebukott, csak még cikibb lenne, ha most vinné el őket. A pánik egyre nagyobb úrrá nőtte ki magát odabent, míg végül óvatosan, a vizespoharat kerülve felcsipegette a szétszórt zsebkendőket, és levitte őket kidobni. Bozsi szerette volna, ha a lány valami olyasmit mondott volna, hogy: nyugi, egy nappal ezelőttig én is szívesen csináltam magamnak. Pontosan tudom, milyen érzés. Nincs benne semmi szégyellnivaló. Én törtem rád a lakásodban, nem számíthattál rá, hogy takarítanod kell. Bozsi úgy vélte, hogy ilyet csak akkor gondolna Magdi, ha már kezdene lenyugodni, különben a szexuális aktusra utaló mindenféle nyom erősen felkavarná a gyomrát.
Kidobta a papírzsebkendőhalmazt a kukába, amikor meghallotta, hogy odafent Magdi ismét sírni kezd. Fejét vakarva állt meg a konyhapult mellett, pontosan a galéria alatt, a félig elhúzott függönyre bámulva.
