Bozsi felhúzta a cipőjét, és kilépett az esős utcára. A fiatal srác teljes neve Boros Bodizsár, és azzal tölti a mindennapjait, hogy mindenféle hivatalnokoknak magyarázza, hogy nem, nem Boldizsár, hanem Bodizsár. Lövése sincs, miért nevezték el így. A szüleit ismerve csak arra tud gondolni, hogy annyira dadogtak születésekor, hogy az orvosnak így mondták a Boldizsárt.

            – Bo@#dizsár, B$¶odizsár, írja már, maga agyalágyult, nem hallja, hogy mit beszélek?

            – Ahogy akarja – hagyta rá az orvos, és kisatírozta az „l” betűt a helyéről.

            Legyenek bármennyire is egyszerűek, hóbortosak és átlagos, szenvedő emberek a szülei, Bodizsár minden, csak nem középszerű.

            – Bo-di-zsár – magyarázza a jegyszedőnek. – A neten vettem a jegyet.

            – Sajnálom, de nincs ilyen nevű ember a listán.

            – Nézze meg Boldizsárral.

            A nő ismét végigfuttatja a szemét a papíron, majd felkiált, hogy Á, megvan!  Poros Boldizsár.

            Bozsi megforgatta a szemeit, sóhajtott, majd belépett a koncertterembe. A barátja már bent várt rá, és kezével integetett, hogy észrevegye a sorok között. 

            A koncert kezdetén a gitáros-énekes egy gyors felvezetővel készült, amit annak szánt, hogy jobban értsék a szövegeit, és jobban megismerjék őt, mint magánembert és zenészt. Sajnos a beszéd nem ment olyan jól, mint a zenélés, sokat dadogott és hagyott félbe mondatokat.

            Jani sóhajtva nézett Bozsira.

            – Ez is retardált bazdmeg.

            – Az az első dalának címe, hogy Terhes kisbaba. Mit vártál?

            – Pszt! – szólt rájuk egy rövidhajú lány az előttük lévő sorban.

            – Juj! Egy leszbikus rád szólt! Azonnal fejezd be, Bozsi!

            – Tudod ki a leszbikus!

            – Anyám ugyebár nem lehet, vagy nagyon jól titkolta. Fordulj előre szépen, mindjárt jön a kedvenced, a Terhes kisbaba!

            – Te miért vagy itt egyáltalán?

            – Fogják már be! – szólt rájuk egy öreg úr. Az a fajta, akitől félnél, ha a rokonod lenne, de nem az, ezért kétszer szemtelenebb vagy vele.

            – Mit vagy úgy oda, papa? A zenész amúgy is egy retard.

            – Maga hogy képzeli?!

            – Én hogy képzelem? Épp randira akartam hívni ezt a gyönyörű hölgyet előttem (akinek erősen leszbikus beütése van, de gondoltam, egye fene, adok neki egy esélyt), erre jön maga, hogy lecsapja a kezemről!

            – Menj a pokolba! – sziszegte a lány.

            – Most nézze! Látja, mit tett? – fordult vigyorogva az öreg úrhoz.

            Az idős úr sértődve fordult el tőle, de az orra alatt továbbra is morgott. A fények kialudtak, és a koncert elkezdődött.

            A lányt elnézve Bozsi egyáltalán hitte, hogy a lány leszbikus. Elképzelte, ahogy mögé lép, és a mutatóujját berakja a lány szájába, az pedig lágyan ki-be lökve szopni kezdi. Egészen belemerült a képzelgésbe, a szék mellett leeresztett kezén fel-le mozgatta az ujját, és elképzelte, hogy előbb a lány hátsó testnyílásába, majd ismét a szájába helyezi, és mire észbekapott, már csak ő és a lány létezett, ahogy alulról kényezteti a szájával a lányt, majd mikor érezte, hogy nadrágja feszül, kezével eltakarta és úgy tett, mintha figyelne a koncertre.

            A körúton sétálva Bozsi nagyokat szívott a cigarettából, miközben a pocsolyákat kerülgették Janival.

            – Egész jó volt a koncert különben.

            – Ja, elment. Beülünk enni még valahová?

            – Ilyenkor már minden zárva van.

            – Nem, a gíroszos helyek nem. Tudok is egy jót a környéken.

            Elfordultak jobbra, és Jani kedvenc gíroszosához vezette Bozsit. Bozsi a lányra gondolt. Fogalma sincs, miért volt bunkó vele. Még mindig nem tudja kifejezni, ha tetszik neki valaki. Úgy viselkedik, mint egy óvodás. Szégyellte magát, de Jani előtt erről nem tudott beszélni. Jani az a haver volt, akivel másokon röhögnek, nem akivel a lelki dolgokat lehet megbeszélni. Nem értené, és biztosan furának nézné őt. Elképzelte, hogy milyen erős, vagány és önbizalommal teli lehet a rövidhajú lány. Egészen biztos volt benne, hogy az a harcias, amazon jelleg, amit látott belőle áthatja a lány egész személyiségét, egész lényét, és ettől Bozsit olyan vágyódás fogta el, mint amikor az óvodában szerelmes lett a csoporttársába, Lucába.

            Megérkeztek. Összecsukták az esernyőiket, de nem rázták le.

            – Had csepegjen csak odabent – mondta Jani. – Úgyse takarítják soha ezt a retkes padlót.

Bozsi leakarta rázni a sajátját, de aztán mégsem tette. Kinyílt az ajtó, és beléptek.

            – Lesz egy pita csípőssel meg hagymával – kezdte Jani.

            – Neked is szia – vágta oda a pultos. – Szóval, csípős, hagyma nélkül?

            – Mi a fasz van már...

            A pultos hajhálót viselt, és a koncertteremben nem látta jól, de Bozsi felismerte a rövidhajú lányt. Biztos Janinak is leesett, és elakadt a szava.

            – Na mi van, egy leszbikustól már nem is kell a gírosz? Menjetek máshová, jóéjszakát.

            – Jogom van kérni egy kibaszott pitát!

            – Nekem meg jogom van beleköpni a szószba amikor hátrafordulok, hogy a pitát megmikrózzam.

            Jani horkantott, és bemutatott a csajnak. Kiviharzott, barátja még nézte néhány másodpercig a lányt, majd követte.

            – Nem ismersz meg mi? – kérdezte a lány.

            – De.

            – Nem a ma estére gondolok, te idióta. Bár biztosan erősen meg kell erőltetned az agytekervényeidet, hogy egy gíroszosnál dolgozó, kétes szexuális orientációjú, csúnya lányra emlékezz. Menj a fenébe.

            Bozsi nem mozdult, mire a lány ráförmedt ismét, amire szinte kiiszkolt a helyről.

            Az utcán sétálva, miután Jani kiadta a mérgét, Bozsi azt mondta:

            – Én ismerem őt valahonnan.

            – Persze, ő a csaj a koncertről.

            – Nem, úgy értem korábbról. Valahol már láttam őt. Egészen biztos vagyok benne.

            – Persze, a Pornhub leszbi kínálatából. Na gyere, itt a Meki egy köpésre.

            És míg Jani a lányról fröcsögött, hogy mennyire elege van az ilyen öntudatos feminácikból (így hívta azokat a nőket, akik nem hunyászkodtak meg előtte), Bozsi egyre azon tűnődött, honnan ismeri a lányt, de sehogy sem akart eszébe jutni. Egyáltalán nem találta csúnyának.

            Megvacsoráztak a Mekiben, majd elköszöntek egymástól, és Bozsi felszállt egy éjszakaira. Otthon fogatmosott, bedőlt az ágyba, és megnézett két részt a sorozatából, miközben a telefonján a „short hair girl” Google találatos képekre verte ki, direkt ruhában lévő lányok képeire, minthogy a lányt sem látta még meztelenül. 

            Fél órával később már félálomban volt, úton a képzelet és fantázia világába, amikor kipattantak a szemei. Eszébe jutott, hogy honnan ismeri a lányt.